A Women’s Health Study adatai szerint inkább a séta tempója befolyásolja a szívelégtelenségek kockázatát, mint az elvégzett fizikai aktivitások mennyisége.

1. eset Anamnézis Egy 64 éves, nyugdíjas pénzügyi tisztviselőnő körülbelül 6 hónapja egyre gyakrabban előforduló, extraszisztolékkal és szapora szívveréssel járó „szívritmuszavarok” miatt jelentkezett a belgyógyászati/ kardiológiai szakrendelésen. A szívfrekvencia pontos értékét nem tudta megmondani, mert nem merte megmérni a pulzusát. Panaszai néhány percig, legfeljebb egy óráig tartottak. Fizikai terhelésre ugyan javultak a tünetek, de a beteg kerülte a terhelést: eleinte szalagszakadás miatt kímélte magát, azután attól félt, hogy a mozgás árt a szívének. Nem ment olyan helyre (pl. színházba), ahonnan ne tudott volna könnyen elmenni, hogy szükség esetén orvoshoz forduljon, vagy ahol egyedül maradhatott volna, de vonattal vagy autóval sem utazott, étterembe sem járt, nyaralni sem ment sehová. Ennek ellenére egyre gyakrabban léptek fel szapora szívveréssel, szédüléssel és pánikszerű félelemmel járó rohamai. Ilyenkor kezdetben a háziorvosát vagy a mentőket hívta, később azonban kínossá vált számára, hogy „szimulánsnak” tartják, ezért saját magát kezdte kezelni benzodiazepin készítménnyel.